Kicsi koromban sokat játszottunk ilyet Anyuékkal. Amikor szép felhős volt az ég akkor kiültünk, kifeküdtünk az udvarra majd később az erkélyre vagy csak odakuporodtam Anya ölébe . Egymást túlkiabálva a felhőkben alakzatokat , állatokat, mese figurákat vagy bármit véltünk felfedezni .
Olyan jó volt! Amikor egyetértettünk az alakzatban az nem is volt olyan érdekes DE amikor kétségbe vontuk egymásét és magyarázkodni kellett, hogy de igenis az , és nem látod, hogy ott balra van az orra , meg a szárnya és különben is nem is értem , hogy te miért nem azt látod amit én ???
Ezt a mókát sok- sok éve gyakoroljuk a gyerkőcökkel és ők is nagyon élvezik, mint én anno.....
Most már autóban is játsszuk bár ez néha nem olyan könnyű nekem vezetés közben mikor a hátsó ülésen a kisebbik kiabál előre, hogy "Anya nézd ott van egy krokodil" én meg nem nagyon tudok forogni ugyebár ( bevallom a béke kedvéért belemegyek abba, hogy igen én is láttam :-) ). Azt gondolom ez megbocsájtható bűn.
Ti szeretitek a felhőket? Kipróbáljátok? És íme egy kedvenc dalom a felhőkről, nagyon kedvelem.
Julie
naná...ugyanez a móka van nálunk is..és mivel sokat repülök ezért a szántóföldekkel,erdőkkel is működik fentről..valahogy mindig arcokat látok :) puszi Nektek!Bea
VálaszTörlés