A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hogyan ne. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hogyan ne. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 8., szerda

Hogy ne meszeljünk...


Azzal nyugtatom magam, hogy nem születünk ezermesternek. Arra már nincs mentség, hogy hajlamosak vagyunk csak úgy ukmukfukk belekezdeni a ház körüli munkákba. Így történt ez a ház kimeszelésénél is. Megvettük a kültéri meszet, és indult is a munka. Előtte kijavítgattuk a hibákat, majd portalanítottuk a falat, no legalább ezt megtettük...:) Hozzáteszem, a ház már volt meszelve, kb 2 éve utoljára, tehát nem ez volt az első meszelése.
Majd nyakig belevetettük magunkat a ház kicsinosításába. Kicsit fura volt, hogy miért olyan sűrű a mész állaga, de  gyorsan meg is nyugtattuk magunkat, mert szép volt a felülete. Nagyon jól takart... 

A grafikákat barátnőm, László Zsuzsi készítette, itt bővebben is olvashattok Róla.

Több óra elteltével kiállítottuk családot a ház elé, és együtt csodáltuk munkánk gyümölcsét. Ismered az érzést ugye? Mikor kis kezeddel dolgozol valamin, és elégedetten szemrevételezed, mennyire jól sikerült!
No, ez az elégedettség nekünk kb 10 percig tartott... Mert akkor megláttuk, hogy repedezik munkánk gyümölcse. Először reménykedtünk benne, hogy csak rosszul látunk valamit, de nemsokára már nyilvánvalóvá vált, hogy ezt elszúrtuk, mert az egész mállott lefelé. Én a sírás határán álltam, férjem nyugtatgatott, hogy biztosan lehet tenni valamit. Jött a gugli, de nem találtunk semmi hasznosat, így végső elkeseredésemben átmentem a szomszéd bácsihoz, aki nyugdíjazása előtt festő-mázoló mesterként dolgozott. Igazából el sem kellett mondanom mi történt, Ő már válaszolt:

" Láttam, hogy nem csinálják jól. Meszelés előtt le kellett volna alapozni, és a mész olyan sűrű volt, hogy megállt benne a kanál is. Azt vízzel kellett volna hígítani...Ezt most le kell kaparni mind......."
 Ő látta..:) .Hát, én kedvesen csak megköszöntem a jó tanácsokat...
Hiszem, hogy nevelő célzattal nem szólt, csak azt szerette volna elérni, hogy tanuljunk a saját hibánkból....:)))
Amúgy szomszéd bácsit nagyon kedveljük, mindig nagyon aranyos velünk.



Node túlesve ezen a "megrázkódtatáson", elkezdtük lekaparni a felhordott meszet, majd pihentettük pár hetet a dolgot. Mikor ismét kedvet kaptunk a munkához, nekiálltunk újra.
Mélyalapozóval lealapoztuk az egész falat, majd vízzel jócskán hígított / majdnem tej állagú / mésszel átkentük úgy emlékszem 3x. Azóta több mesterember véleményét kikértük, és megtudtuk, hogy minden 1 évnél régebbi meszelésű falat /főleg kültéren/ le kell alapozni újrameszelés előtt.
Hát, ismét tanultunk valamit. Így utólag már nevetünk ezen az egész történeten, de megfogadtuk, hogy legközelebb csak úgy vágunk bele hasonló munkákba, hogy előtte jól felkészülünk. Persze tuti nem így lesz, tehát biztosan számíthattok még mit hogyan ne tegyünk bejegyzésre...:)


Köszönjük a szépséges illusztrációkat László Zsuzsi barátnőmnek. Az Ő blogját is nyomon követhetitek, ha ide kattintgattok.

Julia



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...