A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költözés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költözés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 18., szerda

Az élet falun tini szemmel...Avagy nem minden rózsaszín, csak úgy tűnik...

Írtam múltkorában falusivá válásomról, ide kattintva lehet feleleveníteni... Ebben azt meséltem el, hogy a gyerekek is megszokták és megszerették a falut. No mármost tini korú lányom ezt elolvasta, majd kissé "ki is akadt" ! / ki ismeri ezt a jelenséget? tini gyermek kiakadását? :))) / Bár annyira nem volt vészes, az ajtó csapkodásig nem jutott... Megígértette akkor velem, hogy leírhatja, szerinte hogyan történt a költözés, és ő bizony azért annyira nem lett falusi, mint családunk többi tagja.
Így jöjjön most az én tinim...:)

Egyik este anya összehívta a kupaktanácsot. Ekkor már tudtam, hogy ez semmi jót nem jelenthet. Tudtam hogy szeretnének elköltözni, de eddig úgy volt hogy városon belül. Amikor bejelentették, falura költözünk!!! megállt bennem a levegő, hogy lehet az hogy én aki már csecsemőkorom óta városban élek falura költözzek.:( Teljesen kivoltam, nem akartam faluban élni. A települést ahova költöztünk már ismertem, hiszen rokonok élnek ebben a faluban, de akkor csak néha voltam náluk és ez most teljesen más lesz, hiszen az életemet kell élnem itt. Elkezdtünk telkeket nézni, ez kicsit megnyugtatott mert mire egy ház felépül az legalább 1 év és addig is városi maradhatok!:D Találtunk egy telket ami először jónak is tűnt de aztán jöttek a gubancok. Így elindultunk hazafelé, amikor megpillantottunk egy eladó paraszt házat. Anya fel is hívta a kiírt számot és pár nap múlva újra eljöttünk hogy belülről is megnézzük. Beléptünk és mindenki egyből beleszeretett, ez még nekem is tetszett, így hát később meg is vettük és itt lakunk most.:P Fel lett újítva így még szebb mint akkor volt. Mivel a falu nincs messze a várostól maradhattam a régi sulimban, de így vonatoznom kell amit  nagyon nem szeretek.:( Gyakran vagyok bent a városban az unokatesómnál, iskola után szakkörökre járok. A nyár viszont jó, van nagy teraszunk és kertünk ahol nagyon jó kint lenni, ezt városban nehezebb volt megtenni. Én nem tudok teljesen falusi lenni úgy mint a szüleim vagy az öcsém, na ő teljesen beilleszkedett, vannak új barátai, már nem is nagyon emlegeti a régi pajtásokat.  Anyáékra picit még mindíg haragszom, hogy falura költözünk... ;) Ezért én úgy döntöttem, hogy faluban élő városi lány maradok :))


2012. július 6., péntek

Az élet falun, avagy falusi libává válásom története...

Bő egy éve költöztünk városból falura. Volt bennem félelem rendesen. Mi lesz, hogy lesz, biztosan akarom én ezt? És ha nem válik be? Nem ugrálhatunk 3 gyerekkel ide-oda...De a  férjem nagyon vágyott már sok évnyi Budapest után falura, nyugalomba, zöldbe-kertbe. Hát mentünk... Falu, parasztház, kert, mindenkinek köszönő emberek... Kellett egy kis idő, amíg megszoktam. De ahogy elkezdtem ráérezni a falu ízére, úgy nyugodtam le én is, szépen lassan. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beszélgetek a boltban a pénztárossal. A szomszéd bácsival elcsevegek a semmiről, vagyis az időjárásról... Reggel kilépve a kertbe, beleszagolok a levegőbe. Ez tényleg én vagyok?
Hirtelen minden a helyére került. Majd elkezdtem élvezni olyan dolgokat, amik addig a kötelesség kategóriába tartoztak, mint a főzés. Egyszer csak rájöttem, szeretek sütni is. Imádom... Végül én, aki addig az ikeán kívül nem ismertem mást, elkezdtem felfedezni a régi bútorok báját... Magával ragadott az a csoda, ahogyan  egy régi, koszos, piszkos, szuvas bútorból sok munkával szépet csinálhatunk. Semmihez sem fogható érzés...Persze a kisördög az agyamban néha még próbálkozik, és ilyeneket mond, hogy " Sütnifőzni, kertet szagolgatni, bútort csiszolgatni koszosan egész nap? Na ne már, tényleg? "
És tényleg... Most már ez vagyok én. Egy falusi " liba" :) És büszke vagyok rá, nagyon!
Na nem kezdem el meghirdetni a Városiak költözzetek vidékre!!! forradalmat, mert én is csak most értem meg erre, 30 fölött...
20 évesen azt sem hittük el, hogy Budapesten kívül Magyarországon lehet máshol is élni. Ott, ahol még egy mozi sincs, ahol nem tudunk leugrani este 11-kor a sarokra sós mogyiért, mert éppen ahhoz lett kedvünk, ahol mindenki tud mindenkiről mindent, meg amúgy is. Falu? Na ne... Hétvégenként, mikor-hova elutaztunk bulizni meg mókázni vidékre. Aztán vasárnap este gyorsan vissza Budapest, a főiskola meg a munka, hogy én is gazdagítsam a metrón "senkire nem nézünk rá" emberek táborát.
Akkor az volt a jó, a természetes. Most már el sem tudom képzelni, hogy visszamegyek valaha is városiba.
Megtaláltuk magunkat itt falun, ahol az élet sokkal nyugodtabb, lassabb, illatosabb. A gyerekek is elkezdték megszeretni, lett sok új élmény, tapasztalat.
 Mi mindenhova kísérgettük őket, mert ezt szoktunk meg. Majd az iskola második hetében a 8 éves fiam megjegyezte, hogy ne kísérgessem a suliba ,mert az ciki...Mert itt mindenki egyedül jár. Már az elsősök is. Na bumm, ciki lettem... Ezt is fel kell dolgoznom valahogy.:)
Megbirkóztam vele, és a falusi léttel is... Nagy, remélem örökre szóló barátságot kötöttünk.

Julia
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...