A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 28., szerda

Karácsonyi linzer

Gyerekkoromban nálunk karácsonykor mindig volt linzer. Megtudakoltam a régi családi receptet, és én is elkezdtem sütni karácsonyi linzereket.
Jó móka, nem nagy ördöngösség, és egész gyorsan megvan. Ez a recept szuper, másnapra nagyon finoman megpuhul. A legjobb, ha lekvárral összeragasztunk kettőt, és úgy díszítjük. Még puhább és finomabb lesz. A képen még nem így vannak, de fotózás után kaptak lekvárt...:)



A hozzávalók:
300 g liszt
110 g porcukor
1 cs vaniliás cukor
1 tk sütőpor
1 citrom reszelt héja
200 g vaj /vagy margarin/
1 tojás sárgája

Összekevertem egy tálban a lisztet, cukrokat, sütőport. Hozzámorzsoltam a vajat, tojássárgáját és a citromhéjat. Mindenhol azt olvastam, hogy akkor lesz puha, ha gyors mozdulatokkal secperc összedolgozzuk, hogy ne olvadjon meg a vaj. Nekem secperc alatt még sosem sikerült összegyúrni, de ennek ellenére puha lett másnapra.
Gyúrás után 2 órára betettem a hűtőbe. Majd a szokásos menet, liszten kb 5-6 mm vastagságúra nyújtottam. Kis háromszögeket vágtam késsel a tésztából, ebből készültek a karácsonyfák, és a mikulás. A szarvasokhoz kerek kiszúrót használtam. Ki gondolta volna? :)
Előmelegített sütőben 160 fokon sütöttem kb 10 percig őket. Gyorsan megpirulnak, nem árt sűrűn ránézegetni.
A díszítéshez most DrOetker cukormázakat használtam, mert azt találtam szép pirosban is.
Általában fémdobozban szoktak pihenni, bár nálunk néha meg sem érik a másnapot. :)






Julia

2012. november 19., hétfő

Karácsonyi koszorú

Évek óta a gyerekekkel az iskolában készítjük el az asztali koszorúnkat advent első vasárnapjára. Most is így lesz. Az újrahasznosítás jegyében ez úgy néz ki, hogy minden menthető dolgot ( koszorú alap, szalagok, termések, gyertya talpak ) megtartunk és a többit ( fenyő ág, borostyán kidobjuk mert ugye elszáradt ) vásároljuk csak. Idén a tégla falunkra a nappaliban álmodtam egy lógó koszorút..... ő lett az.

 
 
Hobbi boltban megvettem a hungarocell koszorú alapot, a 2 féle csillogó színre fújt apró szintén hungarocell bogyókat. Technocol ragasztó volt itthon és szalag is. Összesen 1180.- ft-ból és 1,5 óra ragasztgatás után elkészült az elképzelt koszorúnk.


 
 
Fél úton:
 
Elkészítés: A golyócskákat egy helyen ragasztóval bekentem és szépen, sorban , felváltva a színeket egymás mellé ragasztgattam őket . Nagyon jól használható hozzá a technocol egyedül az oldalán fordult elő párszor , hogy legurult a bogyó de ilyenkor pár másodpercig odanyomtam a helyére és már oda is ragadt. A szalagnak egy vékony sávot kihagytam, oda nem került bogyó. Egy éjszaka száradt a mű és másnap reggel tökéletesen megszáradva fel is tettem a helyére.

Julie

2012. november 13., kedd

A karácsony nálatok

Pár hete kértünk meg titeket arra, hogy írjatok nekünk a karácsonyotokról, vagy éppen arról, hogyan emlékeztek a gyerekkorotokból erre az ünnepre. Sok levelet kaptunk, köszönjük szépen!
Érdekes volt, mert picit elvonulva az itthoni gyerekzsivajtól, egy szuszra átolvastam ma a leveleket újra, és hihetetlen, mert olyan kedvesen, és életszerűen írtátok le, hogy már-már a nappalitokban éreztem magam, miközben együtt karácsonyozunk.:)
Az biztos, hogy több bejegyzés készül, egybe nem férne bele minden. Először is egy olyan dologról írnék, ami több levélben megjelent, miszerint ezen írók gyermekkorában / általában most kisgyerekes anyukák írtak / a 24-e apró-vagy nagyobb szülői feszültségekkel volt tarkított. Bár nem vagyok szociológus, de ezt mint generációs kérdést láttam, / és elnézést ha nem így van, csak tippelek / mert azok, akiknél gyermekkorukban megvolt ez a családi feszültség, ők most családosként pont ezért nagyon odafigyelnek arra, hogy karácsonykor otthon béke legyen és nyugalom, félretéve minden apró nézeteltérést, amit hozhat ez az ünnep.
A másik dolog, ami foglalkoztatott titeket és engem is, hogyan mondjuk el nagyobb gyerekeinknek, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot. Itt kiragadnék két levélből. Viktória írta ezt a kedves történetet, szó szerint idézzük:

"Gyerekkoromból talán egyetlen karácsony maradt meg az emlékeimben, de az nagyon! Nem voltam már kisgyerek, alsós voltam az iskolában. A tévében reklámoztak egy társasjátékot ami nekem nagyon megtetszett. Nem tudtam megjegyezni a nevét, és csak egyszer láttam azt a reklámot. Kézzel lábbal próbáltam elmagyarázni az anyukámnak, hogy milyen lehet a társas. Mondta nekem, hogy így nem nagyon tud rájönni, hogy melyik az. Ha nem tudom a nevét akkor, hogyan kérje a jézuskától...Aztán annyiban is maradt a dolog. Nem számítottam rá, hogy megkaphatom, nem is nagyon izgatott tovább a dolog. Karácsony este amikor megjött a jézuska :) ott volt a társas a fa alatt. Olyan boldogságot éreztem és talán akkor hittem legjobban a karácsony szellemében. Akkor kaptam egy borítékot is amiben egy nagyon szép képeslap volt és ez állt rajta: Kedves Viktória! Én többé személyesen már nem jövök el hozzád. De kérlek mindig emlékezz rám, mert ezután én már neked nem jézuska leszek, hanem hívj csak így : SZERETET!
Hát így emlékezem én a karácsonyra gyerekkoromból."
A másik írást Barbara küldte el nekünk. Megfogott, mert mi is ezt éltük át a nagyobb gyerkőcökkel. Hiába tudták meg, hogy nem a jézuska hozza az ajándékot, olyan erősen akarták hinni, hogy hittek benne továbbra is. Barbara írása:
"A legnagyobb fiunk 6,5 éves lehetett, amikor az egyik óvodai társa elmondta neki, hogy nálunk bizony az édesanyja szerzi be az ajándékokat. Vilmos teljesen elképedt, majd közölte: "Szegény édesanyád, nagyon nehéz lehet neki. Az én édesanyámnak nincs ilyen gondja, nálunk az angyalok hozzák az ajándékokat." Bizony-bizony, nálunk még rendületlenül hisznek az angyalokban....Vilmosban azért már mocorog a kétség, tavaly el is árulta: ő már bizony tudja, hogy mi vesszük az ajándékokat. De ez a kétség a feldíszített fa alatt pillanatok alatt semmivé válik....az ajándékbontás után, ő, a nagyfiú is úgy rohan oda hozzám a meglepetésével, "Nézd, Anya, mit kaptam!" felkiáltással, mintha nem én böngésztem volna a netes oldalakat napokon át, hogy megszerezzem a kiszemelt és régóta vágyott játékot, könyvet, akármit."
És a végére egy sokak által kedvenc karácsonyi filmről. Na, vajon melyik az, amit sokan szerettek?
Természetesen az Igazából szerelem. Bevallom, én is kedvelem ezt a filmet, több évben is előfordult, hogy karácsony előtt megnéztem. Egy dallal zárunk ebből. Következő karácsonyi összeállításunk arról szól, hogyan élik meg a külföldön élő magyar anyukák ezt az ünnepet.


2012. október 30., kedd

Szereted a karácsonyt?

Bár ki nem? Minden életkorban mást jelent. Gyerekként leginkább az ajándékokról szólt, huszonéveim elején, mikor még a szüleimmel éltem, már-már nyűg volt az otthoni karácsony. Inkább lettem volna a barátaimmal. A gyerekek születésétől már róluk szól. Azon már nem is nagyon gondolkodom, hogy én mit kérek karácsonyra, csak azon agyalok, hogy a három gyerek vajon minek örülne a legjobban?
Valószínűleg öregszem, mert tavaly éreztem először igazán, hogy a karácsony a szeretetről szól, és azokról, akiket szeretek. Tavaly történt első alkalommal, hogy nem mi mentünk a szüleimhez, hanem ők jöttek hozzánk. Itt volt az összes testvérem / 3 bátyám van / feleségekkel, és gyerekekkel / sok van / együtt. Tele volt a ház, sürögtem-forogtam, már napokkal előtte elkezdtem sütni-főzni, de nem bántam meg. Együtt voltunk mindannyian, és hősiesen bevallom, ezt akkor meg is könnyeztem...
Hogy miért írom le ezt, most október végén? Mert nagyon érdekel minket, hogy Ti hogyan töltitek a karácsonyt. Írjatok nekünk akár gyerekkori emlékekről,vagy éppen a tavaly karácsonyról, és mi csokorba szedve szerkesztünk belőlük egy jó kis bejegyzést. Ha sokan írtok, akár többet.
Írjatok nekünk Ti is, akik külföldön találtatok otthonra, / látom ám a statisztikákban, hogy olvastok minket Kanadától- Ausztráliáig, nem tudtok elbújni!:) / hogy mennyiben más a karácsonyotok most.
Írjatok a kedvenc karácsonyi filmetekről, zenétekről, ételekről, díszítésről, és minden egyéb, az ünnephez kapcsolódó szokásról.
Ja, és a cím: falusilibak@gmail.com
Várunk szeretettel minden levelet!

Forrás: printerest
Julia

2012. október 24., szerda

Süti szarvasok

Még van idő karácsonyig, tudom... Viszont annyi szuper ötletünk van karácsony témában, hogy elkezdjük megmutatni nektek, és mire az ünnep eljő, tudtok miből válogatni.
Itt vannak ezek a cuki szarvasok. / bár a kisfiam kutyának mondta őket:) / A gyerekekkel csináltuk, nagy móka volt. A tésztát saját kútfőből készítettem, picit elvettem, picit tettem hozzá mire olyan lett, amire vágytam. Ez egy fahéjas, jól formázható süti, ami szépen megpuhul. Nálunk mindenkinek nagyon ízlett, úgy kellett eldugnom a tetsztalanyokat, hogy lássam milyen lesz másnap.
A hozzávalók:
220 g vaj
230 g cukor
3 ek tej
1 tojás
1 1/2 kiskanál fahéj
1 kiskanál gyömbér
350 g liszt
3/4 kiskanál szódabikarbóna
pici só

A vajat, cukrot, tejet és a tojást robotgéppel összekevertem. Hozzáadtam a fahéjat és a gyömbért, majd a lisztet / előtte belekevertem a szódabikarbónát és a pici sót /. A végén még kézzel átgyúrogattam kicsit, és 2 órára a hűtőbe tettem.
Kis golyókat formáztunk, majd a tenyerünkön szétnyomtuk, és az alsó részét picit becsippentettük. Így:


Előmelegített, 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsültek. A szarva csokis perec, amit középen kettévágtunk. A sütit pár percig hagytuk hűlni, és beleszúrtuk. A szeme és az orra bármilyen színes cukorka lehet, nekem volt itthon még színezett fondant masszám, azt is felhasználtuk.
Próbáltam megszámolni, hány darab lett belőle, de nem sikerült. Eltűntek, mire odaértem volna.:) Csak saccolni tudok, hogy kb 25-30 db lett.




Jó sütést,
Julia
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...