Kertészkedj velünk!

Kertészkedéshez értő kedves személyt keresünk, aki segítene nekünk. Mint már többször említettem, tavaly vásárolt vidéki parasztházunk kertjével még a ház felújítási munkálatai miatt nem igazán volt időnk bíbelődni. Valamint eddig városi emberek lévén nem is értünk hozzá úgy igazából.
Ezért keresünk egy hozzáértő személyt, aki jó tanácsokkal és tapasztalatával tudna nekünk segíteni.
Természetesen a blogon folyamatosan írnánk a kert szépüléséről, így a segítségért cserébe fel tudunk ajánlani egy kis reklámot ilyen módon.
Valamint pluszban szépséges tortákat szülinapra, keresztelőre, bármire, vagy csak úgy. :)
Nem fizikai munkára gondoltunk, azt mi elvégezzük, csak pár jó tanácsra, hogy mit mivel, mikor és miért tegyünk a kertben. Valamint olyan ötletekre, amik nekünk biztosan nem jutnának eszünkbe.
Ha esetleg látsz fantáziát a közös munkában, vagy van ismerősöd, aki kertész, és érdekelhetné, szólj neki!
A falusilibak@gmail.com címre várjuk szeretettel a kedves jövőbeni kertészünk jelentkezését.

A kert jelenlegi állapotára talán az erősen romantikus jelző illene... :)

Julia

Piknikre fel.........!!!!

Mert piknikezni pokrócon igenis jó......Nem kell hozzá semmi különös dolog én például semmit nem vásároltam be hozzá , minden amit tálakra tettem itthon volt , maradékok, megkezdett darabkák.  Kenyér ugye általában van itthon, olíva olaj, fokhagyma, sajtok, paradicsom, máj krém  a kisebbikemnek , egy üveg vörösbor  férjecském gyűjteményéből.....
Megkértem a férjem  és a fiúkat , hogy egy plédet terítsenek le a fűbe .

terülj, terülj pokrócka :-)

Kockás mintájú recés serpenyőben kevés olíván mindkét oldalát a kenyérnek megkapattam ( ettől olyan guszta lett ). Pár gerezd fokhagymát tettem melléjük, hogy aki szeretné a kenyerére tehet pár húzásnyit :-)
Egy kis tálkába öntöttem olívát, sóztam, borsoztam ...... imádjuk " tunkolni " a kenyeret benne! Voltak maradék sajtok a hűtőben : mint kék penészes, egy zacskó mozarella, egy darabka camembert , ezeket egy tálra tettem. Nagy kedvencünk még a paradicsomos bruschetta   ami nem más , mint pirítós kenyéren felhalmozott paradicsom kocka sóval, borssal olajjal , bazsalikommal ( legalábbis mi így esszük ).

Drágám feláldozott egy üveg finom vörösbort a hangulat és az íz harmónia kedvéért.

Leültünk a pokrócra és beindult a piknikezés , nekünk nagyon ízlett. Gyors, egyszerű és nagyszerű...



Most, hogy kisütött a napocska remek  alkalom egy ebéd vagy vacsora kapcsán.....

Julie

Teraszt építettünk!

Készen lett a terasz! Április közepén kezdtük. 2 és fél hónap kemény munkáját mutatom meg ma.
Mikor megvettük a házat, nem is gondoltunk teraszra. Tavaly nyáron éreztük először, hogy jó lenne egy kiülős, árnyékos rész, ahol ehetünk, a gyerekek elmolyolhatnak, lehet pihizni, olvasgatni. A gondolatot idén tett követte, elhatároztuk, kijelölünk a kertben egy kb 5x5-ös területet, és azt téglával leburkoljuk. Bátyám kivitelező, így ő osztogatja építkezés ügyben az észt a családban.
Át is hívtuk, hogy ossza nekünk is. Elmondtuk, mit tervezünk, nézegette, nézegette, majd megkérdezte, hogy miért nem nagyobbítjuk meg a tornácot? Alátámasztással készítünk egy teraszt, így a ház bejáratánál lenne, és nem kéne lemenni a lépcsőn, ki a kertbe, ha pédául eszünk, és percenként kell ide-oda rohangálni a konyha és a terasz között.

A kezdet áprilisban

Tényleg ott az ész, erre a lehetőségre előtte mi nem is gondoltunk. Na ezért kell egy szakember a családba! Kikalkuláltuk együtt az árat, na persze ismét rendesen elcsúsztunk, mire kész lett. Pedig mindent mi csináltunk, és bátyám révén még kedvezményeket is kaptunk az alapanyagok árából, de mégis. Kalkuláld ki az árat, és szorozd meg másféllel elv itt is igaz volt...
No, és elkezdődött az ámokfutás... A 2 és fél hónap alatt hozzávetőlegesen 328 alkalommal bántam meg, hogy belevágtunk. Erre ment el majdnem minden hétvégénk, rengeteg esténk, szabad délutánok.
A munka közben jöttek olyan nem várt események, amik a projekt újratervezését hozták, mint például alap ásás közben belefutottunk a csatornába, vagy a tornácon betont kellett verni, mert annyira nem volt jó állapotban.
Ezek mind késleltették a befejezést, barátaink már csak mosolyogva kérdezték, hogy " na, kész a terasz? " Mert mi mindig, minden hónapban azt mondtuk, és szentül hittük is, hogy "jövő hétre kész lesz..."
Ide hallom, ahogy ott kattog agyatokban a kérdés, hogy mit tudtak építeni egy teraszon ennyi ideig??? Úgyhogy megválaszolom:) Mivel próbáltuk a legjobb áron kihozni, csiszolatlan, kezeletlen tölgyfa deszkákat vettünk. Szőrős, szálkás, egyenetlen nem szép fák voltak. Ezeket darabonként / 1 db kb 30-50 kg / kellett egymáshoz igazítani, fűrészelni, szélezni, csiszolni, majd felrakás után összegyalulni, majd még 2x csiszolni, végül 2x kezelni. Hú, leírni is sok volt... S akkor még meg sem említettem a tartószerkezet megépítését, ami szintén 3 hét volt.




A tölgyfa. Megérte a sok munkát...

És egyszer csak / pontosabban 1 hete / megtörtént a csoda, kész lett!!! El sem hittük, csak ültünk munkánk gyümölcsén csendben... Másnapra jött meg a hangunk, és kezdtünk el  énekelve örömtáncot járni. Na jó ez nem igaz, de nagyon örültünk! :) Ezen az estén megbántam azt a 328 alkalmat, és azóta is bánom.
IMÁDJUK! Itt eszünk, élünk, játszunk, a gyerekek tényleg itt molyolnak egész nap. Most, hogy 3000 fok van, egy pancsoló medencével is elláttuk, amiben könnyen túlélik a kánikulát.



Már csak az új lépcsőt kell elkészíteni,mivel a régi  beton lépcsőt is befedtük. :)

No de most, hogy ez készen lett, máris szemünk előtt lebegnek az új tervek. A kerthez még hozzá sem nyúltunk, úgyhogy jövő héttől jöhetnek a kertépítős bejegyzések. Ezeket kövessétek a facebookon is, ide kattintva megtaláltok. Mindenkinek örülünk! :)

Julia

A kertészkedés és én...

Nem vagyunk a legjobb barátok... Pedig sok mindent megcsinálok. Szeretek sütni, főzni, kifestem a házat kívül-belül, próbálok kreatívkodni, na és imádok tortákat készíteni.  De a kertészkedés nem nagyon megy... Bár mentségemül szolgáljon városi, lakásban élő lány voltam még bő egy éve. Most, hogy házunk lett, kert is járt hozzá... És próbálunk barátkozni. A kert, és én... Szépen lassan...
Mindig csodálattal néztem az olyan emberekre, akik rajongva meséltek arról, mennyire jó dolog kertészkedni. Mikor kimennek a zöldbe, bevetik magukat az ágyásokba, dolgoznak, és kikapcsolnak mindent. Szemükben a ragyogás, miközben mesélnek. Komolyan, hihetetlen!:)
No, tavaly első próbálkozásként azzal a gondolattal, hogy én is ezt akarom érezni, kimentem gyomlálni. Itt volt Julie blogírótársam örök barátom is. Elkezdtem gyomlálni a gazt, és vártam a csodát...De nem jött. 10 perc után már a derekam is elkezdett fájni, untam az egészet, azon morfondíroztam, mi a jó ebben?! Kb 20 perc után rájöttem, hogy a csoda aznap elmarad, majd abbahagytam, és inkább főztünk valami finomat ebédre. Minden esetre bárhogy is történt, én büszke voltam magamra, hogy megtettem az első lépést barátságunk felé. Mikor hazajött kedvesem, boldogan újságoltam neki, hogy dolgoztam a kertben, nézze meg. Vártam, hogy megsimogatja a fejem, és megdicsér, hogy ügyes vagyok. Ehelyett elhűlt arccal jött be, hogy kitéptem a lestyánt???? Én? Tuti nem! Megmutatta hol voltak, és akkor rájöttem, hogy de... mégis... Azt hittem gaz.
Második próbálkozásképpen elképzeltem, hogy szuperszép levendulamezőt / na persze kicsiben / rittyentek a kertbe. Első gondolatot tett követte, írtam emailt egy neves Tihanyi levendula termesztőnek, akire a neten akadtam. Leírtam őszintén, hogy nő vagyok, ráadásul szőke:), aki eddig lakásban élt, és semmit sem ért a kertészkedéshez. Viszont nagyon lelkes!
Én lepődtem meg legjobban, mikor válaszolt, és nagyon kedvesen, részletesen leírta, mikor, hogyan, milyen közökkel ültessek levendulát.
Levendulamezőm lesz! Kezdtem érezni a várva várt csodát, megcsapott a szele! Már-már orromban bizsergett semmihez sem hasonítható illata. Láttam magam előtt, mikor A ragyogással szememben nézem, hogyan játszik  a szél pajkosan gyönyörű levenduláimon...

elképzelt levendulamezőm...

Vettem is palántákat , szépen elültettem, ahogy kedves Úr leírta. Aztán nem értem mi történt... De tényleg. Locsolgattam, na jó, volt mikor elfelejtettem, de levendulám nem akart mezősödni. Kedvesem pár hónapja hívta fel figyelmem az "ültetvényre", kerestük az elszáradt maradványokat a földben. De legalább mosolyogtam magamon, az is valami!
Nem adom fel! Akkor is megtanulok kertészkedni! Majd jövőre... Idén már nem kezdek neki ilyen melegben, és amúgy is már nyár közepe van.
 Az a tervem, hogy tavasszal segítséget kérek egy kertészkedéshez értő személytől, majd a nulláról elkezdek tanulni. Közben szeretném mindezt megörökíteni itt a blogban. Biztos vagyok benne, hogy menni fog, mert a lelkesedésem ismét az egekben.
Jövőre pedig én mesélek más embereknek csillogó szemmel arról, mennyire csodálatos dolog kertészkedni... Majd jövőre...

Julia

Egy szolgálati közlemény a végére. Megjelentünk a facebookon, ha szeretnétek minket követni. Mindenkinek örülünk!

A pad élete nálunk...

Úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy szép antik padot. El is autóztunk a közeli városban lévő antik kereskedésbe. Majd gyorsan le is tettünk az antik pad tervünkről, mikor megláttuk az árakat. :(
Na de a kedves eladó felhívta a figyelmünket, hogy vannak újonnan készített kezeletlen fa padok, amit olyanra festünk, amilyenre szeretnénk. Ugyan nem antik, de az ára nagyon barátságos volt. Többféléből választhattunk, mi pakolós résszel is megáldott darabot vettünk.
Sajnos a kezdetekről nincs képünk, de remélem nem nehéz elképzelni teljesen natúr kezeletlen fa színben.

Pácolás után

Pácolással kezdtük, a fenti képen látható a kezelés utáni állapot. Majd így is maradt pár hónapig, mindenféle más dolog háttérbe szorította szegényt. De ügyesen, türelmesen várt, és el is érkezett az ő ideje...
Mivel a terasz kellemesen színes lett a sokféle kiegészítővel, nem akartuk még egy színes paddal túlzásba vinni, így a választás az lett, hogy legyen fehér.

Ilyen lett fehérre festés után

 Én odavagyok az antikolt dolgokért, de a  kedvesem már picit soknak találja ezt az imádatomat .Így kompromisszumot kötöttünk, hogy csak egy picikét antikolok. Olajfestékkel festettem, merthogy védi is a fát, és az olajfestéket tapasztalatom szerint szebben lehet antikolni.
Ilyen melegben sokkal gyorsabban száradt, mint amit írt a dobozon. Alig 1 nap után már elérte a számomra megfelelő állapotot. Itt már írtam  részletesen az antikolásról. Ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen és "hihető", szerintem a legfontosabb, hogy jó időben kezdjünk neki. Akkor, amikor már egyáltalán nem ragad a festék, de még puha, kezelhető. Ehhez nézegetni kell, nincs mese.
A ládánál ez 2 nap volt. Most melegben 1 nap múlva nekiálltam. Az a cél, hogy a fehér réteget itt-ott leszedve előtűnjön az alatta lévő sötét pác. Én próbálkoztam már mindennel. Csiszoltam többféle csiszolóval, törölgettem rongydarabokkal, de egyik sem volt olyan, ami nekem tetszett. Az antikolásról szerzett tapasztalataimat a kicsi ház blogról kezdtem el gyűjteni.
És akkor jött / teljesen véletlenül / a megoldás! POPSITÖRLŐ! :)
Mivel nekünk van pelenkásunk / na nem mi, hanem babakorú:) / így mindig van kéznél popsitörlő.
Egyszer csak kipróbáltam, mikor már semmi más nem jutott eszembe, és bevált! Nem karcolta, nem dörzsölte csúnyán agyon, pont szépen annyira, amennyire kell.
Ha ezt egy mesterember elolvasná, lehet fogná a fejét, hogy mit képzel ez a nőőőő! :) De nekem tényleg ez vált be, mit tegyek!
Szóval a megfelelő időben elkezdtem  nedves popsitörlővel dörzsölgetni itt-ott a festéket. A padot most csak egy picit, hogy szent legyen itthon a béke. A sarkoknál főleg, mert természetes módon is ott kopna. Na és még egy picit itt is, picit ott is, erőszakkal kellett leállítanom magam, hogy ne tovább...
Készítettem egy közeli képet, milyen is lett:

Majd mielőtt birtokba vettük, hagytuk teljesen megszáradni, ami még egy nap volt kb.

Birtokba vétel után...

Összefoglalva ,ezzel most meg vagyunk elégedve, mindenki boldog, a családi béke is zavartalan.

Szeretjük a padunkat, és szerintem jól gondját viseljük...

Julia