Teraszt építettünk!

Készen lett a terasz! Április közepén kezdtük. 2 és fél hónap kemény munkáját mutatom meg ma.
Mikor megvettük a házat, nem is gondoltunk teraszra. Tavaly nyáron éreztük először, hogy jó lenne egy kiülős, árnyékos rész, ahol ehetünk, a gyerekek elmolyolhatnak, lehet pihizni, olvasgatni. A gondolatot idén tett követte, elhatároztuk, kijelölünk a kertben egy kb 5x5-ös területet, és azt téglával leburkoljuk. Bátyám kivitelező, így ő osztogatja építkezés ügyben az észt a családban.
Át is hívtuk, hogy ossza nekünk is. Elmondtuk, mit tervezünk, nézegette, nézegette, majd megkérdezte, hogy miért nem nagyobbítjuk meg a tornácot? Alátámasztással készítünk egy teraszt, így a ház bejáratánál lenne, és nem kéne lemenni a lépcsőn, ki a kertbe, ha pédául eszünk, és percenként kell ide-oda rohangálni a konyha és a terasz között.

A kezdet áprilisban

Tényleg ott az ész, erre a lehetőségre előtte mi nem is gondoltunk. Na ezért kell egy szakember a családba! Kikalkuláltuk együtt az árat, na persze ismét rendesen elcsúsztunk, mire kész lett. Pedig mindent mi csináltunk, és bátyám révén még kedvezményeket is kaptunk az alapanyagok árából, de mégis. Kalkuláld ki az árat, és szorozd meg másféllel elv itt is igaz volt...
No, és elkezdődött az ámokfutás... A 2 és fél hónap alatt hozzávetőlegesen 328 alkalommal bántam meg, hogy belevágtunk. Erre ment el majdnem minden hétvégénk, rengeteg esténk, szabad délutánok.
A munka közben jöttek olyan nem várt események, amik a projekt újratervezését hozták, mint például alap ásás közben belefutottunk a csatornába, vagy a tornácon betont kellett verni, mert annyira nem volt jó állapotban.
Ezek mind késleltették a befejezést, barátaink már csak mosolyogva kérdezték, hogy " na, kész a terasz? " Mert mi mindig, minden hónapban azt mondtuk, és szentül hittük is, hogy "jövő hétre kész lesz..."
Ide hallom, ahogy ott kattog agyatokban a kérdés, hogy mit tudtak építeni egy teraszon ennyi ideig??? Úgyhogy megválaszolom:) Mivel próbáltuk a legjobb áron kihozni, csiszolatlan, kezeletlen tölgyfa deszkákat vettünk. Szőrős, szálkás, egyenetlen nem szép fák voltak. Ezeket darabonként / 1 db kb 30-50 kg / kellett egymáshoz igazítani, fűrészelni, szélezni, csiszolni, majd felrakás után összegyalulni, majd még 2x csiszolni, végül 2x kezelni. Hú, leírni is sok volt... S akkor még meg sem említettem a tartószerkezet megépítését, ami szintén 3 hét volt.




A tölgyfa. Megérte a sok munkát...

És egyszer csak / pontosabban 1 hete / megtörtént a csoda, kész lett!!! El sem hittük, csak ültünk munkánk gyümölcsén csendben... Másnapra jött meg a hangunk, és kezdtünk el  énekelve örömtáncot járni. Na jó ez nem igaz, de nagyon örültünk! :) Ezen az estén megbántam azt a 328 alkalmat, és azóta is bánom.
IMÁDJUK! Itt eszünk, élünk, játszunk, a gyerekek tényleg itt molyolnak egész nap. Most, hogy 3000 fok van, egy pancsoló medencével is elláttuk, amiben könnyen túlélik a kánikulát.



Már csak az új lépcsőt kell elkészíteni,mivel a régi  beton lépcsőt is befedtük. :)

No de most, hogy ez készen lett, máris szemünk előtt lebegnek az új tervek. A kerthez még hozzá sem nyúltunk, úgyhogy jövő héttől jöhetnek a kertépítős bejegyzések. Ezeket kövessétek a facebookon is, ide kattintva megtaláltok. Mindenkinek örülünk! :)

Julia

Zászlófüzér egyszerűen

Szeretem az ilyen színes, vidám dolgokat. Nálunk ez tipikusan olyasmi, amire a kedvesem azt mondja, hogy " szép, de minek..." :)
Funkciója ugyan nincs, de jó ránézni. Ahogy belekap a szél, és himbálóznak...Szóval egyszerűen szép. Ezt ne is akarjuk megmagyarázni a szeretett férfinak... Legalább is én most már csak annyit mondok neki, hogy ez olyan csajos dolog...
Mostanában a teraszon dolgoztunk rengeteget. Írogattam már itt is róla, picit az építés részéről itt , de végre készen vagyunk! Most már a díszítésnél tartunk.
Azért szerettem volna megírni ezt a bejegyzést a zászlócskákról, hogy megmutassam mennyire egyszerűen és kis pénzből készíthető szuper dekoráció.
Varrás nélkül készült, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsen varrógépem. 3 gyerek mellett pedig kézzel varrogatni maga a lehetetlen küldetés. Ha kicsit majd foszlik a széle, annyi baj legyen, legalább rusztikus... :)
4 féle anyagot találtam hirtelen itthon. Persze elmehettem volna csodaszép anyagokat vásárolni, de kifejezetten azt akartam illusztrálni, hogy otthoni maradékokból hogyan tudom elkészíteni. Vastagabb papírból kivágtam egy sablont, annak segítségével próbáltam egyforma zászlókat fabrikálni.

Mikor ezzel megvoltam, vettem egy sima egyszerű madzagot, arra ragasztottam rá sorban a zászlókat.

Van itthon ragasztó pisztolyom, azzal csináltam. Azon gondolkodtam közben, hogy ugye nem minden háztartásban van kéznél egy ilyen szerkezet. Ezért gyorsan túrtam a fiam szobájában egy iskolából év végén hazahozott egyszerű tubusos ragasztót. Azzal is tökéletesen működött.

Felragasztottam szép sorban őket, és kész is! Az egésszel 1 órán belül megvoltam. Mikor kötöttem fel a teraszon, az egyik darázsnak nem tetszett, és jól meg is bosszulta. Úgyhogy az idei első darázs csípésen is túl vagyok.
Ha valakinek kedve támadt nekiugrani, / mármint nem a darázsnak, hanem a munkának / szívesen veszem az elkészült alkotásról a képeket.:)

a szél kezelésbe vette őket rögtön...

Julia

Utólagos megjegyzés! Ha kültérre készítitek, a pisztolyragasztóval készített sokkal jobban bírja a strapát!


Egy kis ízelítő jövő heti egyik bejegyzésünkből. Részletes leírással, és sok képpel arról, hogyan készíthető sufniban évtizedek óta porosodó ócskaságból csoda...
Ha kíváncsiak vagytok ránk, a facebookon is megtalálhatóak vagyunk már, Ide kattintva elérhettek minket. Mindenkinek örülünk! :)

A pad élete nálunk...

Úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy szép antik padot. El is autóztunk a közeli városban lévő antik kereskedésbe. Majd gyorsan le is tettünk az antik pad tervünkről, mikor megláttuk az árakat. :(
Na de a kedves eladó felhívta a figyelmünket, hogy vannak újonnan készített kezeletlen fa padok, amit olyanra festünk, amilyenre szeretnénk. Ugyan nem antik, de az ára nagyon barátságos volt. Többféléből választhattunk, mi pakolós résszel is megáldott darabot vettünk.
Sajnos a kezdetekről nincs képünk, de remélem nem nehéz elképzelni teljesen natúr kezeletlen fa színben.

Pácolás után

Pácolással kezdtük, a fenti képen látható a kezelés utáni állapot. Majd így is maradt pár hónapig, mindenféle más dolog háttérbe szorította szegényt. De ügyesen, türelmesen várt, és el is érkezett az ő ideje...
Mivel a terasz kellemesen színes lett a sokféle kiegészítővel, nem akartuk még egy színes paddal túlzásba vinni, így a választás az lett, hogy legyen fehér.

Ilyen lett fehérre festés után

 Én odavagyok az antikolt dolgokért, de a  kedvesem már picit soknak találja ezt az imádatomat .Így kompromisszumot kötöttünk, hogy csak egy picikét antikolok. Olajfestékkel festettem, merthogy védi is a fát, és az olajfestéket tapasztalatom szerint szebben lehet antikolni.
Ilyen melegben sokkal gyorsabban száradt, mint amit írt a dobozon. Alig 1 nap után már elérte a számomra megfelelő állapotot. Itt már írtam  részletesen az antikolásról. Ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen és "hihető", szerintem a legfontosabb, hogy jó időben kezdjünk neki. Akkor, amikor már egyáltalán nem ragad a festék, de még puha, kezelhető. Ehhez nézegetni kell, nincs mese.
A ládánál ez 2 nap volt. Most melegben 1 nap múlva nekiálltam. Az a cél, hogy a fehér réteget itt-ott leszedve előtűnjön az alatta lévő sötét pác. Én próbálkoztam már mindennel. Csiszoltam többféle csiszolóval, törölgettem rongydarabokkal, de egyik sem volt olyan, ami nekem tetszett. Az antikolásról szerzett tapasztalataimat a kicsi ház blogról kezdtem el gyűjteni.
És akkor jött / teljesen véletlenül / a megoldás! POPSITÖRLŐ! :)
Mivel nekünk van pelenkásunk / na nem mi, hanem babakorú:) / így mindig van kéznél popsitörlő.
Egyszer csak kipróbáltam, mikor már semmi más nem jutott eszembe, és bevált! Nem karcolta, nem dörzsölte csúnyán agyon, pont szépen annyira, amennyire kell.
Ha ezt egy mesterember elolvasná, lehet fogná a fejét, hogy mit képzel ez a nőőőő! :) De nekem tényleg ez vált be, mit tegyek!
Szóval a megfelelő időben elkezdtem  nedves popsitörlővel dörzsölgetni itt-ott a festéket. A padot most csak egy picit, hogy szent legyen itthon a béke. A sarkoknál főleg, mert természetes módon is ott kopna. Na és még egy picit itt is, picit ott is, erőszakkal kellett leállítanom magam, hogy ne tovább...
Készítettem egy közeli képet, milyen is lett:

Majd mielőtt birtokba vettük, hagytuk teljesen megszáradni, ami még egy nap volt kb.

Birtokba vétel után...

Összefoglalva ,ezzel most meg vagyunk elégedve, mindenki boldog, a családi béke is zavartalan.

Szeretjük a padunkat, és szerintem jól gondját viseljük...

Julia

Rajzolj ablakot a falra!

Itt vagyok, nem tűntem el! Picit pihentem az elmúlt héten, de visszatértem megújulva! Nadeazért a láblógatás mellett dolgoztunk is, úgyhogy lesz a héten bejegyzés bőven! :)
Egyik nagy kedvencünket mutatom be ma.
Sikerült kimeszelnünk a teraszt, és miután készen lett ,vettem csak észre - ami eddíg a kosztól nem tűnt fel, - hogy van egy nagyobb vakítóan fehér falfelületünk. Nézegettem vagy 1 napig, hogy mit is kezdjek vele. Több ötlet is volt, miszerint képek, gyerekrajzok, virágok kerüljenek oda. A virág dolog tetszett, de egy kicsit pikánsabbá tettük. Így született a rajzolt ablak, rajta egy balkonládával. Az ötletet az inspiraciok.hu oldalon láttam valamikor.
Nagyon egyszerűen készült. Először megrajzoltam az ablak körvonalait ceruzával.

Majd kutakodtam egy kicsit a fiam szobájában, szerencsére találtam is temperát, azzal festegettem meg az ablakot. A balkonládát a ház ura készítette. Nem volt rá sok ideje, meg amúgy is 40 fokban kértem meg rá... Boldog volt :)

dolgoznak a drágáim...:)

Volt maradék deszkánk, abból rakta össze, én pedig lepácoltam. Ismét Ő következett, fefúrta nekem a falra, majd jöttek a virágok. Nem volt itthon piros virág, - pedig azt szerettem volna- és ki tudta, hogy június végén már alig kapni valahol muskátlit??? Azért még próbálkozom a héten, hátha kapok valahol szépet.

a végeredmény...

Ilyen lett.:) Nekünk nagyon tetszik. Élőben sokkal jobban mutat, feldobja a teraszt. Munka közben azt is kitaláltuk, hogy télen majd karácsonyi dekorációt varázsolunk bele.

Julia

A facebookon is megtalálhatóak vagyunk már, ide kattintva:)

Terasz : a visszaszámlálás elindult

Itt említettem, hogy teraszt építünk. Már majdnem kész! Hétvége óta csiszolunk, minden tele van faporral. Nem egy jó munka ez, amellett, hogy rettenetesen piszkos, még hangos is. Persze ahhoz, hogy igazán szép legyen, alaposan kell csiszolni, és közel 40 négyzetmétert alaposan csiszolni... Nos, nem ez a kedvenc munkánk, de lassan végre vége!
Kedvelem az ilyen volt, ilyen lett képeket nézegetni. Valami ilyesmit szerettem volna a terasszal is bemutatni. Bár az ilyen volt állapot már a munkamenet alatt készült. Itt már kitakarítottuk a kertet. Mindenhol kezelhetetlenül összevissza burjánzó bokrok és növények voltak. Vagyis dzsumbuj... / ezt a szót azt hiszem most írtam le életemben először:) /
Tehát a dzsumbujt kiszedtük, kiástuk, lefedtük geotextillel a leendő terasz alatti részt
/ez az anyag nem engedi át a gazt / majd az egészet kulé kaviccsal szórtuk be. Ez az állapot látható itt, plusz a lebetonozott tartóoszlopok.

2 hónapja

Majd elkészült a tartószerkezet. Azután a legnagyobb, legidőigényesebb munka, a -darabonként kb 40kg-os- tölgyfa deszkák egymáshoz illesztése, szabása, csiszolása. Az én kedvesem amúgy is szereti a szép munkát, na ezzel elbabrált vagy 1 hónapig...
Amikor végre-valahára elkészült lerakta, lefúrta, összegyalulta, mert nem ám egyforma vastagságúak a deszkák!
Utána jött a csiszolás, amivel kezdtem a bejegyzést.

Itt frissen kezelve. Szép egyenletes lett a színe, mire megszáradt:)

Még  pár nap, és kész a másik fele is:). Bár annyira koszos lett a fal a munkálatok miatt, hogy meszelnünk is kell. Plusz a korlátot is át kéne festeni még egyszer...  no és a kerthez még hozzá sem nyúltunk...
Mikor vidékre költöztünk mindenki mondta, hogy a ház körüli munkának sosincs vége. Én akkor lakásban élve ezt nem hittem el, és nem éreztem át.
Most már tudom, miről beszéltek más -házban élő- emberek........

Julia

A világ színesen...

Teraszt építünk. Már kb több hónapja. Mivel nem örököltünk az előző lakóktól, abban pedig közösen családilag megegyeztünk, hogy terasz márpedig kell, hát belevágtunk...
Ez e lelkesedésem a második hónapra picit megcsappant, mikor kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog, mint elképzeltük. Minden más ember hétvégén boldogan jött-ment-kirándult, mi teraszt építettünk. Hónapokig... Mert persze mikor esik mindig az eső? Hát hétvégén! Mi pedig bentről nézegettük, mikor áll el végre, és mehetünk ki dolgozni.
A terasz fából készült, és nagyon szép. Mivel a telkünk picit lejtős, egy alulról megerősített, kb 1 méterrel a föld felett "lebegő" teraszt kell elképzelni, amit a gyerekek nemes egyszerűséggel csak színpadnak hívnak.

itt készülget...

Természetesen itt is megtörtént az, ami nálunk minden projekttel, hogy sokkal többe került, mint amennyit előzőleg kiszámoltunk. Így a legvégén a korlátot már költség hatékonyabban próbáltuk megoldani. Így jött képbe a lambéria. Akciósan vételeztük, nagyon olcsón, és ebből készült a korlát.
Azért köztünk legyen szólva nem ez a legszebb megoldás, amit életemben láttam, így valamivel fel kellett dobni. Akkor akadt kezembe ez az újság, és hozta meg az ihletet.

Mégpedig, hogy legyen színes, a színes jó, és a sok szín eltereli a figyelmet arról, hogy ez mégis csak lambéria...
Az uram megcsinálta a keretet, lecsiszolta, majd minden nyers fára védelemként lazúr került.
A lambériákat méretre vágtuk, csiszolgattuk, lazúroztuk.

Majd szerelgettünk, csavaroztunk, végül festettünk.

gyerekmunka...:)

a színkeverés nagyon tetszett a srácoknak

2 mp-re néztem félre...:)

egy részlet

Még annyit kell tennem az első szabad órámon, mikor nem tudom mit csináljak..:) hogy egy kis ecsettel ki kell javítgatnom a festést a hézagokban.

Összességében kedves lett és vidám. Persze nem tervezzük hosszú távra, majd egyszer kicseréljük, de ez kb 10 év szokott lenni nálunk:)

Julia