Felvállalom, hogy nem mindig tökéletes...

Mint előzőleg említettem, régi parasztházat vettünk tavaly. Hiába számoltuk ki, mi mennyi, természetesen elcsúsztunk mindenhol, ahol lehetett. No, nem gond, van két kezünk, vagyis kettőnknek négy, majd mi mindent megcsinálunk felkiáltással belevetettük magunkat a munkába. Az olyan alap munkák, amik szakembert igényelnek / mint pl a gáz, víz, villany szerelés / persze maradtak a mester emberekre, de minden mást mi vettünk kézbe.
Így megtanultunk vakolni, elsimítani, ilyen szavakkal dobálóztunk, hogy 6-30-as vagy  3-6-os gipszet vettél?:))
Megtanultunk laminált padlót letenni, bár a fiam szobájában az ágya azóta is ferdén van szegénynek, mert hát olyan lett na... Azóta a hajópadlót is simám lerakjuk bárhova, mi az nekünk.:)
Falat festeni úgy érzem már nagyon jól tudok, bár a ragasztó csíkokat hajlamos vagyok festés után még pár hónapig a falon hagyni. Talán abban reménykedem, hátha leszedi valaki, de nem...
A fürdőszobát még nem újítottuk fel, mert az elég szép állapotban volt eredetileg is, de már utánaérdeklődtem, hogyan kell csempézni, és készülök nagyon arra is, várva a napot...
Legjobb barátunk a gugli. Szokta mondani az én drágám, és tényleg... Elhatároztuk, kiterveltük, hogy építünk egy fél falat, ami pultként szolgál az ebédlőben, téglából. Elterveztük, hogy melyik hétvégén állunk neki a munkának. Boldogan láttuk, hogy a kert végében van szép állapotú tégla, amit még az előző lakók hagytak ránk.
Eljött a hétvége, kezdjük a munkát, igenám, de hogyan is? És csak úgy letesszük a padlóra? És mivel kell összetapasztani? És lehet vizesen? Vagy mégsem?
Szóval ezen azóta is nevetünk, hogy ilyesmiket írtunk be a gugliba, mint " hogyan építsünk tégla falat"
De megoldottuk, és szép lett, azóta is nagyon szeretjük. Bár meg kell jegyeznem, a végén segített apukám, és bátyám. Na nem a kivitelezésben, hanem ötletekkel.
Bátyám, aki mindent tud, megérdemel egy külön bejegyzést majd egyszer. Kiemelve a nézését, mikor kérdezek női kérdéseket a felújítási munkákról... :)
Szóval a lényeg a lényeg, nagyon sok mindent meg lehet csinálni itthon, nem kell a mester ember, hiszen itt vagyunk mi.
Sokszor ferde, hézagos, foltos, de a MIÉNK!

Julia

Hát, akkor antikoljunk!

Kezdjük az elején... Bő egy éve vásároltuk szeretett házunkat, ami egy régi parasztház.  Nekiugrottunk a felújításának, majd ezekről is tervezünk soksok bejegyzést.
De most a ládáról, és az antikolásáról. Mivel parasztház, kell az antik, a kopott!
Még soha nem csináltunk ilyesmit, előtte városiak lévén fogalmunk sem volt, hogyan kezdjünk hozzá.
Az interneten rengeteg mindent elolvastunk erről a témáról, majd hatalmas tudásunkkal belevágtunk.
Az én drágám beszerzett nekem a vaterán semmi pénzért egy régi katonai fa ládát.
/ Mivel ez még a blog születése előtt volt, sajnos fázis fotóink nincsenek, csak az ilyen volt- ilyen lett állapotot tudom megmutatni. /

Ilyen volt

 Igy érkezett meg. Szerencsére nem volt penészes, sem szuvas, tehát ezzel nem kellett foglalkoznunk.
Első lépésként csiszoló papírral lecsiszolgattam. Kézzel csináltam, de azóta beszereztünk gépi csiszolót, mert kézzel csiszolni nagy móka!
Miután ezzel megvoltam, a festésnél használatos ragasztó csíkkal, /melynek hivatalos nevét nem tudom, de utánanézek ígérem/ leragasztottam azokat a részeket, amiket nem akartam befesteni, és nem is tudtam leszerelni.
Majd jött a festés. Fehér olajfestéket használtam, amibe előtte kevertem nagyon pici fekete színezőt, hogy kicsit piszkos fehér legyen. Elég vékonyan kentem be, és nem is egyenletesen, na nem azért, mert ennyire béna vagyok, hanem direkt:)
Majd utána vártam... és vártam... nézegettem mennyire szárad. Türelmetlen voltam, és állandóan festékes lettem. Állítólag akkor jó, ha már nem fogja meg a kezünket, de még puha. Nekem ez  az állapot olajfestékkel kb 24 -30 óra múlva jött el.
Akkor végre elkezdhettem az antikolást. Több helyen a csiszolást javasolták, úgyhogy finom szemcsés csiszoló papírral elkezdtem csiszolgatni a fehér festéket, hogy az eredeti zöldes árnyalat tűnjön elő. Hát, nem is tudom... A sarkoknál szép volt, de máshol olyan " csiszatolós" lett az eredmény, ami nem tetszett. Csiszoló után jött a rongy. Elkezdtem finoman dörzsölgetni itt-ott. Szebb lett, bár azt érzem még ez sem a tökéletes megoldás.
Mikor kész lettem, az egészet átdörzsöltem a legfinomabb csiszoló papírral, hogy egységes legyen a felülete.
Azt gondolom, első próbálkozásnak nem rossz... bár még finomításra szorul a technikánk.
Férjem barátai csodásan felújítottak és antikoltak egy tálaló szekrényt, ellopjuk tőlük az apró titkokat, és a következő projektnek / ami tervek szerint nálunk is egy tálaló szekrény/ még több tapasztalattal ugrunk neki.
És most jöjjenek az ilyen lett képek:

Közelebbről

A virágot csak úgy mellétettem, mert olyan szépen kinyílt...

Julia

Az ünnepi torta

A torta elkészült, nagyon finom lett, család pedig boldog...
Több túró tortát kipróbáltunk, csiszolgattuk, hozzátettünk, elvettünk, mire ez a recept megszületett. Az íze tökéletes, és nagyon szépen összeáll, jól vágható csoda.
A következőképpen készül:

Piskótát készítünk, a hozzávalók: 4 tojás, 3 evőkanál porcukor, 4 evőkanál liszt,10 dkg vaj, 1 citrom reszelt héja, plusz fél citrom leve
A vajat megolvasztottuk, a tojások fehérjét felvertük a cukorral, és a citromlével,majd hozzáadjuk egyesével a sárgákat, majd kanalanként a lisztet. Belereszeljük a citrom héját, majd a kissé kihűlt olvasztott vajjal  lazán elkevergetjük. Mehet a formába, majd 180 fokon a sütőbe. Nekem ez 15-20 perc alatt megsült. Tökéletes a tortába. Puha, és pont annyira vastag amennyire kell.

Amíg picit hűlt, összekevertük a túró krémet.
Hozzávaló: fél kg túró,8 evőkanál porcukor, 20 dkg vaj,1 tejszín ízű puding, fél liter tej, 3 dl joghurt, 10g zselatin, 1 citrom héja.
A vajat itt is megolvasztottuk, a túróval  és a cukorral összekevertük alaposan, hogy a túró jól áttörjön. Majd gyorsan megfőztük a pudingot fél liter tejjel, és még forrón iziben hozzáöntöttük a túróhoz.
Állandó kevergetéssel melegítettük a joghurtot zselatin barátjával, hogy felolvadjon, majd mentek ők is a túróba.Végül belereszeltük a citrom héját.
Nos, jöhet az eper. Sajnos ez a csoda elnyel simán 1 kg epret, és még mindig nem olcsó... de megéri.
Kb fél kilót félbevágva rátettünk a tortára, majd nyakon öntöttük a túrós krémmel.

Itt a fiacskám is segített

Ha mindez megvan, gyermek beleöntötte a túrót, és csak a negyede ment félre :) , kb 1 órára mehet a hűtőbe, hogy dermedjen a krém.

Ha picit megkeményedett, ráhelyezzük az eprek szebbik felét.

kicsikém továbbra is serénykedik...

szegény eprecskék csendben várják a meleg zselét a nyakukba...

Ha szép rendben vannak az eprek, piros színű torta zselét öntöttünk rájuk, majd mehet pihenni a hűtőbe. Nálunk komoly problémát okoz 3 gyerek mellett, hogy 1 napig pihenjen. Nem is mindig sikerül, de ha azt szeretnénk, hogy tökéletesen lehessen szeletelni, ki kell várni az 1 napot, nincs mese... Ha letelt, kiengedjük a formából, és hurrá!

Most a fotó kedvéért tettem köré baba piskótát, de ez elhagyható.

És íme! A csodás fotókat köszönjük az én drágámnak...

Finom is lett. :) Ez nem egy hú de édes torta, tehát ha valaki édes szájú, kicsit tegyen több cukrot a túróba. Nekünk így tökéletes, nagyon szeretjük.

Ja, még annyit... miközben írtam, eszembe jutott, hogy vajon rendezzem-e külön a hozzávalókat szép sorokban, vagy jó ez így? Majd ha egyszer lesznek olvasóink, meghallgatjuk a véleményüket...:)

Julia

Kezdődik a kaland...

Adott egy gyönyörű falu a Duna mentén. Itt lakik az én drága blog társam Julia, férjével és 3 gyönyörű 1-14 év közötti gyermekével.
Én Julie néhány km-el odébb élek férjemmel és 2 gyermekemmel.
Barátságunk 7 éve kezdődött, és azóta jóban rosszban nevetésben sírásban  együtt ......

A mozi film ( Julie & Julia ) hatással volt ránk és elhatároztuk , hogy régóta dédelgetett álmunkat valóra váltjuk. Úgyhogy a név választáson nem sokat gondolkodtunk, bár még mi is kérdezgetjük egymástól hogy melyikünk melyik is? :)
Van rengeteg ötletünk... Felújítunk, barkácsolunk, emellett sütünk- főzünk , varrunk és keressük a további kihívásokat.

Izgatottak vagyunk nagyon!!! Reggel megtartottuk az első meetingünket a teraszon ....közben a legkisebb után rohangáltunk felváltva. :-)

Mivel nagy nap a mai, sütünk egy epres joghurt tortát, melynek receptjét és fotóját a következő bejegyzésben megosztjuk.

NO, ÚGYHOGY KEZDJÜNK, HAJRÁ!!! Reméljük előbb-utóbb olvasóink is lesznek, az első kommenteknek tuti ugrálva örülünk majd!!!