2012. július 10., kedd

Teraszt építettünk!


Készen lett a terasz! Április közepén kezdtük. 2 és fél hónap kemény munkáját mutatom meg ma.
Mikor megvettük a házat, nem is gondoltunk teraszra. Tavaly nyáron éreztük először, hogy jó lenne egy kiülős, árnyékos rész, ahol ehetünk, a gyerekek elmolyolhatnak, lehet pihizni, olvasgatni. A gondolatot idén tett követte, elhatároztuk, kijelölünk a kertben egy kb 5x5-ös területet, és azt téglával leburkoljuk. Bátyám kivitelező, így ő osztogatja építkezés ügyben az észt a családban.
Át is hívtuk, hogy ossza nekünk is. Elmondtuk, mit tervezünk, nézegette, nézegette, majd megkérdezte, hogy miért nem nagyobbítjuk meg a tornácot? Alátámasztással készítünk egy teraszt, így a ház bejáratánál lenne, és nem kéne lemenni a lépcsőn, ki a kertbe, ha pédául eszünk, és percenként kell ide-oda rohangálni a konyha és a terasz között.


A kezdet áprilisban


Tényleg ott az ész, erre a lehetőségre előtte mi nem is gondoltunk. Na ezért kell egy szakember a családba! Kikalkuláltuk együtt az árat, na persze ismét rendesen elcsúsztunk, mire kész lett. Pedig mindent mi csináltunk, és bátyám révén még kedvezményeket is kaptunk az alapanyagok árából, de mégis. Kalkuláld ki az árat, és szorozd meg másféllel elv itt is igaz volt...
No, és elkezdődött az ámokfutás... A 2 és fél hónap alatt hozzávetőlegesen 328 alkalommal bántam meg, hogy belevágtunk. Erre ment el majdnem minden hétvégénk, rengeteg esténk, szabad délutánok.
A munka közben jöttek olyan nem várt események, amik a projekt újratervezését hozták, mint például alap ásás közben belefutottunk a csatornába, vagy a tornácon betont kellett verni, mert annyira nem volt jó állapotban.
Ezek mind késleltették a befejezést, barátaink már csak mosolyogva kérdezték, hogy " na, kész a terasz? " Mert mi mindig, minden hónapban azt mondtuk, és szentül hittük is, hogy "jövő hétre kész lesz..."
Ide hallom, ahogy ott kattog agyatokban a kérdés, hogy mit tudtak építeni egy teraszon ennyi ideig??? Úgyhogy megválaszolom:) Mivel próbáltuk a legjobb áron kihozni, csiszolatlan, kezeletlen tölgyfa deszkákat vettünk. Szőrős, szálkás, egyenetlen nem szép fák voltak. Ezeket darabonként / 1 db kb 30-50 kg / kellett egymáshoz igazítani, fűrészelni, szélezni, csiszolni, majd felrakás után összegyalulni, majd még 2x csiszolni, végül 2x kezelni. Hú, leírni is sok volt... S akkor még meg sem említettem a tartószerkezet megépítését, ami szintén 3 hét volt.



A tölgyfa. Megérte a sok munkát...


És egyszer csak / pontosabban 1 hete / megtörtént a csoda, kész lett!!! El sem hittük, csak ültünk munkánk gyümölcsén csendben... Másnapra jött meg a hangunk, és kezdtünk el  énekelve örömtáncot járni. Na jó ez nem igaz, de nagyon örültünk! :) Ezen az estén megbántam azt a 328 alkalmat, és azóta is bánom.
IMÁDJUK! Itt eszünk, élünk, játszunk, a gyerekek tényleg itt molyolnak egész nap. Most, hogy 3000 fok van, egy pancsoló medencével is elláttuk, amiben könnyen túlélik a kánikulát.











Már csak az új lépcsőt kell elkészíteni,mivel a régi  beton lépcsőt is befedtük. :)
No de most, hogy ez készen lett, máris szemünk előtt lebegnek az új tervek. A kerthez még hozzá sem nyúltunk, úgyhogy jövő héttől jöhetnek a kertépítős bejegyzések. Ezeket kövessétek a facebookon is, ide kattintva megtaláltok. Mindenkinek örülünk! :)

Julia


2012. július 9., hétfő

Innen inspirálódunk...

Akkor most elmesélem, hogyan kezdődött... Már említettem, hogy falusivá válásom előtt nem voltam egy kreatívmester, ha kellett valami, elmentünk az ikeába, és kész.:)
A házzal viszont jött a vágy valami másra. Éppen a hálószobát pakoltuk, rendezgettük, mikor azt éreztem, valami kéne... valami ami érdekes, ami más, amit mi csinálunk. Ez volt az első fuvallat...
És a sorsdöntő!
Már nem emlékszem mit pötyögtem be a gugliba, talán "ágy, hálószoba, kreatív", vagy valami ilyesmi vezényszavakat. És akkor ráakadtam Anitára. Weblapjának már a neve is, "inspirációk", megérintette akkor már erre fogékony szememet, agyamat.
Ágyvég deszkából! Ez az! És milyen egyszerű! Nem is mentem tovább, megtaláltam amit kerestem.



ezt találtam az inspiraciok.hu oldalon


A teljes blogbejegyzést itt találhatjátok meg. Irány a tüzép, vettünk deszkákat, mert akkor még nem volt régi kopott megmaradt deszkánk. Azt tudtam, hogy ilyet akarok, úgyhogy nem is csiszoltuk agyon a deszkákat, csak egyszerűen bekentük vékonyan tölgy színű páccal. Az egésszel megvoltunk egy délután alatt, és azóta is nagyon szeretjük.


ezt készítettük mi


No, innentől rácuppantam Anitára, és az inspiraciok.hu-ra :) Érdemes nézelődni nála, mert tele van jobbnál jobb kreatív ötlettel!
Nála láttam a falra rajzolt ablakot is, amiből lett az én variációm, amit már láthattatok is a blogon.  Valamint a hetekben szeretném megvalósítani, az alábbi képen látható képkeretet. Itt találjátok meg a bejegyzést erről az egyszerűen elkészíthető, de annál kreatívabb ötletről.




És a sornak még nincs vége, de nem árulok el mindent, tartogatok meglepetéseket is.
Szó mi szó, kedveljük Anitát, böngésszetek nála ti is!

Julia


Ide kattintva megtalálhattok minket már a facebookon is:)

Holnap megmutatjuk, hogyan építettünk teraszt. Tartsatok velünk!




2012. július 6., péntek

Az élet falun, avagy falusi libává válásom története...

Bő egy éve költöztünk városból falura. Volt bennem félelem rendesen. Mi lesz, hogy lesz, biztosan akarom én ezt? És ha nem válik be? Nem ugrálhatunk 3 gyerekkel ide-oda...De a  férjem nagyon vágyott már sok évnyi Budapest után falura, nyugalomba, zöldbe-kertbe. Hát mentünk... Falu, parasztház, kert, mindenkinek köszönő emberek... Kellett egy kis idő, amíg megszoktam. De ahogy elkezdtem ráérezni a falu ízére, úgy nyugodtam le én is, szépen lassan. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beszélgetek a boltban a pénztárossal. A szomszéd bácsival elcsevegek a semmiről, vagyis az időjárásról... Reggel kilépve a kertbe, beleszagolok a levegőbe. Ez tényleg én vagyok?
Hirtelen minden a helyére került. Majd elkezdtem élvezni olyan dolgokat, amik addig a kötelesség kategóriába tartoztak, mint a főzés. Egyszer csak rájöttem, szeretek sütni is. Imádom... Végül én, aki addig az ikeán kívül nem ismertem mást, elkezdtem felfedezni a régi bútorok báját... Magával ragadott az a csoda, ahogyan  egy régi, koszos, piszkos, szuvas bútorból sok munkával szépet csinálhatunk. Semmihez sem fogható érzés...Persze a kisördög az agyamban néha még próbálkozik, és ilyeneket mond, hogy " Sütnifőzni, kertet szagolgatni, bútort csiszolgatni koszosan egész nap? Na ne már, tényleg? "
És tényleg... Most már ez vagyok én. Egy falusi " liba" :) És büszke vagyok rá, nagyon!
Na nem kezdem el meghirdetni a Városiak költözzetek vidékre!!! forradalmat, mert én is csak most értem meg erre, 30 fölött...
20 évesen azt sem hittük el, hogy Budapesten kívül Magyarországon lehet máshol is élni. Ott, ahol még egy mozi sincs, ahol nem tudunk leugrani este 11-kor a sarokra sós mogyiért, mert éppen ahhoz lett kedvünk, ahol mindenki tud mindenkiről mindent, meg amúgy is. Falu? Na ne... Hétvégenként, mikor-hova elutaztunk bulizni meg mókázni vidékre. Aztán vasárnap este gyorsan vissza Budapest, a főiskola meg a munka, hogy én is gazdagítsam a metrón "senkire nem nézünk rá" emberek táborát.
Akkor az volt a jó, a természetes. Most már el sem tudom képzelni, hogy visszamegyek valaha is városiba.
Megtaláltuk magunkat itt falun, ahol az élet sokkal nyugodtabb, lassabb, illatosabb. A gyerekek is elkezdték megszeretni, lett sok új élmény, tapasztalat.
 Mi mindenhova kísérgettük őket, mert ezt szoktunk meg. Majd az iskola második hetében a 8 éves fiam megjegyezte, hogy ne kísérgessem a suliba ,mert az ciki...Mert itt mindenki egyedül jár. Már az elsősök is. Na bumm, ciki lettem... Ezt is fel kell dolgoznom valahogy.:)
Megbirkóztam vele, és a falusi léttel is... Nagy, remélem örökre szóló barátságot kötöttünk.

Julia

2012. július 5., csütörtök

Zászlófüzér egyszerűen


Szeretem az ilyen színes, vidám dolgokat. Nálunk ez tipikusan olyasmi, amire a kedvesem azt mondja, hogy " szép, de minek..." :)
Funkciója ugyan nincs, de jó ránézni. Ahogy belekap a szél, és himbálóznak...Szóval egyszerűen szép. Ezt ne is akarjuk megmagyarázni a szeretett férfinak... Legalább is én most már csak annyit mondok neki, hogy ez olyan csajos dolog...
Mostanában a teraszon dolgoztunk rengeteget. Írogattam már itt is róla, picit az építés részéről itt , de végre készen vagyunk! Most már a díszítésnél tartunk.
Azért szerettem volna megírni ezt a bejegyzést a zászlócskákról, hogy megmutassam mennyire egyszerűen és kis pénzből készíthető szuper dekoráció.
Varrás nélkül készült, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsen varrógépem. 3 gyerek mellett pedig kézzel varrogatni maga a lehetetlen küldetés. Ha kicsit majd foszlik a széle, annyi baj legyen, legalább rusztikus... :)
4 féle anyagot találtam hirtelen itthon. Persze elmehettem volna csodaszép anyagokat vásárolni, de kifejezetten azt akartam illusztrálni, hogy otthoni maradékokból hogyan tudom elkészíteni. Vastagabb papírból kivágtam egy sablont, annak segítségével próbáltam egyforma zászlókat fabrikálni.





Mikor ezzel megvoltam, vettem egy sima egyszerű madzagot, arra ragasztottam rá sorban a zászlókat.





Van itthon ragasztó pisztolyom, azzal csináltam. Azon gondolkodtam közben, hogy ugye nem minden háztartásban van kéznél egy ilyen szerkezet. Ezért gyorsan túrtam a fiam szobájában egy iskolából év végén hazahozott egyszerű tubusos ragasztót. Azzal is tökéletesen működött.






Felragasztottam szép sorban őket, és kész is! Az egésszel 1 órán belül megvoltam. Mikor kötöttem fel a teraszon, az egyik darázsnak nem tetszett, és jól meg is bosszulta. Úgyhogy az idei első darázs csípésen is túl vagyok.
Ha valakinek kedve támadt nekiugrani, / mármint nem a darázsnak, hanem a munkának / szívesen veszem az elkészült alkotásról a képeket.:)






a szél kezelésbe vette őket rögtön...


Julia

Utólagos megjegyzés! Ha kültérre készítitek, a pisztolyragasztóval készített sokkal jobban bírja a strapát!


Egy kis ízelítő jövő heti egyik bejegyzésünkből. Részletes leírással, és sok képpel arról, hogyan készíthető sufniban évtizedek óta porosodó ócskaságból csoda...
Ha kíváncsiak vagytok ránk, a facebookon is megtalálhatóak vagyunk már, Ide kattintva elérhettek minket. Mindenkinek örülünk! :)





2012. július 4., szerda

A kertészkedés és én...

Nem vagyunk a legjobb barátok... Pedig sok mindent megcsinálok. Szeretek sütni, főzni, kifestem a házat kívül-belül, próbálok kreatívkodni, na és imádok tortákat készíteni.  De a kertészkedés nem nagyon megy... Bár mentségemül szolgáljon városi, lakásban élő lány voltam még bő egy éve. Most, hogy házunk lett, kert is járt hozzá... És próbálunk barátkozni. A kert, és én... Szépen lassan...
Mindig csodálattal néztem az olyan emberekre, akik rajongva meséltek arról, mennyire jó dolog kertészkedni. Mikor kimennek a zöldbe, bevetik magukat az ágyásokba, dolgoznak, és kikapcsolnak mindent. Szemükben a ragyogás, miközben mesélnek. Komolyan, hihetetlen!:)
No, tavaly első próbálkozásként azzal a gondolattal, hogy én is ezt akarom érezni, kimentem gyomlálni. Itt volt Julie blogírótársam örök barátom is. Elkezdtem gyomlálni a gazt, és vártam a csodát...De nem jött. 10 perc után már a derekam is elkezdett fájni, untam az egészet, azon morfondíroztam, mi a jó ebben?! Kb 20 perc után rájöttem, hogy a csoda aznap elmarad, majd abbahagytam, és inkább főztünk valami finomat ebédre. Minden esetre bárhogy is történt, én büszke voltam magamra, hogy megtettem az első lépést barátságunk felé. Mikor hazajött kedvesem, boldogan újságoltam neki, hogy dolgoztam a kertben, nézze meg. Vártam, hogy megsimogatja a fejem, és megdicsér, hogy ügyes vagyok. Ehelyett elhűlt arccal jött be, hogy kitéptem a lestyánt???? Én? Tuti nem! Megmutatta hol voltak, és akkor rájöttem, hogy de... mégis... Azt hittem gaz.
Második próbálkozásképpen elképzeltem, hogy szuperszép levendulamezőt / na persze kicsiben / rittyentek a kertbe. Első gondolatot tett követte, írtam emailt egy neves Tihanyi levendula termesztőnek, akire a neten akadtam. Leírtam őszintén, hogy nő vagyok, ráadásul szőke:), aki eddig lakásban élt, és semmit sem ért a kertészkedéshez. Viszont nagyon lelkes!
Én lepődtem meg legjobban, mikor válaszolt, és nagyon kedvesen, részletesen leírta, mikor, hogyan, milyen közökkel ültessek levendulát.
Levendulamezőm lesz! Kezdtem érezni a várva várt csodát, megcsapott a szele! Már-már orromban bizsergett semmihez sem hasonítható illata. Láttam magam előtt, mikor A ragyogással szememben nézem, hogyan játszik  a szél pajkosan gyönyörű levenduláimon...



elképzelt levendulamezőm...



Vettem is palántákat , szépen elültettem, ahogy kedves Úr leírta. Aztán nem értem mi történt... De tényleg. Locsolgattam, na jó, volt mikor elfelejtettem, de levendulám nem akart mezősödni. Kedvesem pár hónapja hívta fel figyelmem az "ültetvényre", kerestük az elszáradt maradványokat a földben. De legalább mosolyogtam magamon, az is valami!
Nem adom fel! Akkor is megtanulok kertészkedni! Majd jövőre... Idén már nem kezdek neki ilyen melegben, és amúgy is már nyár közepe van.
 Az a tervem, hogy tavasszal segítséget kérek egy kertészkedéshez értő személytől, majd a nulláról elkezdek tanulni. Közben szeretném mindezt megörökíteni itt a blogban. Biztos vagyok benne, hogy menni fog, mert a lelkesedésem ismét az egekben.
Jövőre pedig én mesélek más embereknek csillogó szemmel arról, mennyire csodálatos dolog kertészkedni... Majd jövőre...

Julia

Egy szolgálati közlemény a végére. Megjelentünk a facebookon, ha szeretnétek minket követni. Mindenkinek örülünk!

2012. július 3., kedd

A pad élete nálunk...

Úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy szép antik padot. El is autóztunk a közeli városban lévő antik kereskedésbe. Majd gyorsan le is tettünk az antik pad tervünkről, mikor megláttuk az árakat. :(
Na de a kedves eladó felhívta a figyelmünket, hogy vannak újonnan készített kezeletlen fa padok, amit olyanra festünk, amilyenre szeretnénk. Ugyan nem antik, de az ára nagyon barátságos volt. Többféléből választhattunk, mi pakolós résszel is megáldott darabot vettünk.
Sajnos a kezdetekről nincs képünk, de remélem nem nehéz elképzelni teljesen natúr kezeletlen fa színben.

Pácolás után
Pácolással kezdtük, a fenti képen látható a kezelés utáni állapot. Majd így is maradt pár hónapig, mindenféle más dolog háttérbe szorította szegényt. De ügyesen, türelmesen várt, és el is érkezett az ő ideje...
Mivel a terasz kellemesen színes lett a sokféle kiegészítővel, nem akartuk még egy színes paddal túlzásba vinni, így a választás az lett, hogy legyen fehér.


Ilyen lett fehérre festés után


 Én odavagyok az antikolt dolgokért, de a  kedvesem már picit soknak találja ezt az imádatomat .Így kompromisszumot kötöttünk, hogy csak egy picikét antikolok. Olajfestékkel festettem, merthogy védi is a fát, és az olajfestéket tapasztalatom szerint szebben lehet antikolni.
Ilyen melegben sokkal gyorsabban száradt, mint amit írt a dobozon. Alig 1 nap után már elérte a számomra megfelelő állapotot. Itt már írtam  részletesen az antikolásról. Ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen és "hihető", szerintem a legfontosabb, hogy jó időben kezdjünk neki. Akkor, amikor már egyáltalán nem ragad a festék, de még puha, kezelhető. Ehhez nézegetni kell, nincs mese.
A ládánál ez 2 nap volt. Most melegben 1 nap múlva nekiálltam. Az a cél, hogy a fehér réteget itt-ott leszedve előtűnjön az alatta lévő sötét pác. Én próbálkoztam már mindennel. Csiszoltam többféle csiszolóval, törölgettem rongydarabokkal, de egyik sem volt olyan, ami nekem tetszett. Az antikolásról szerzett tapasztalataimat a kicsi ház blogról kezdtem el gyűjteni.
És akkor jött / teljesen véletlenül / a megoldás! POPSITÖRLŐ! :)
Mivel nekünk van pelenkásunk / na nem mi, hanem babakorú:) / így mindig van kéznél popsitörlő.
Egyszer csak kipróbáltam, mikor már semmi más nem jutott eszembe, és bevált! Nem karcolta, nem dörzsölte csúnyán agyon, pont szépen annyira, amennyire kell.
Ha ezt egy mesterember elolvasná, lehet fogná a fejét, hogy mit képzel ez a nőőőő! :) De nekem tényleg ez vált be, mit tegyek!
Szóval a megfelelő időben elkezdtem  nedves popsitörlővel dörzsölgetni itt-ott a festéket. A padot most csak egy picit, hogy szent legyen itthon a béke. A sarkoknál főleg, mert természetes módon is ott kopna. Na és még egy picit itt is, picit ott is, erőszakkal kellett leállítanom magam, hogy ne tovább...
Készítettem egy közeli képet, milyen is lett:



Majd mielőtt birtokba vettük, hagytuk teljesen megszáradni, ami még egy nap volt kb.


Birtokba vétel után...

Összefoglalva ,ezzel most meg vagyunk elégedve, mindenki boldog, a családi béke is zavartalan.
Szeretjük a padunkat, és szerintem jól gondját viseljük...




Julia


2012. július 2., hétfő

Rajzolj ablakot a falra!

Itt vagyok, nem tűntem el! Picit pihentem az elmúlt héten, de visszatértem megújulva! Nadeazért a láblógatás mellett dolgoztunk is, úgyhogy lesz a héten bejegyzés bőven! :)
Egyik nagy kedvencünket mutatom be ma.
Sikerült kimeszelnünk a teraszt, és miután készen lett ,vettem csak észre - ami eddíg a kosztól nem tűnt fel, - hogy van egy nagyobb vakítóan fehér falfelületünk. Nézegettem vagy 1 napig, hogy mit is kezdjek vele. Több ötlet is volt, miszerint képek, gyerekrajzok, virágok kerüljenek oda. A virág dolog tetszett, de egy kicsit pikánsabbá tettük. Így született a rajzolt ablak, rajta egy balkonládával. Az ötletet az inspiraciok.hu oldalon láttam valamikor.
Nagyon egyszerűen készült. Először megrajzoltam az ablak körvonalait ceruzával.



Majd kutakodtam egy kicsit a fiam szobájában, szerencsére találtam is temperát, azzal festegettem meg az ablakot. A balkonládát a ház ura készítette. Nem volt rá sok ideje, meg amúgy is 40 fokban kértem meg rá... Boldog volt :)

dolgoznak a drágáim...:)

Volt maradék deszkánk, abból rakta össze, én pedig lepácoltam. Ismét Ő következett, fefúrta nekem a falra, majd jöttek a virágok. Nem volt itthon piros virág, - pedig azt szerettem volna- és ki tudta, hogy június végén már alig kapni valahol muskátlit??? Azért még próbálkozom a héten, hátha kapok valahol szépet.

a végeredmény...



Ilyen lett.:) Nekünk nagyon tetszik. Élőben sokkal jobban mutat, feldobja a teraszt. Munka közben azt is kitaláltuk, hogy télen majd karácsonyi dekorációt varázsolunk bele.

Julia

A facebookon is megtalálhatóak vagyunk már, ide kattintva:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...